A fém wolframot, amelynek neve a svéd – tung(heavy) és sten (kő) – szóból ered, főként cementált volfrámkarbidok formájában használják.A cementált karbidok vagy keményfémek, ahogyan gyakran nevezik őket, olyan anyagok csoportjába tartoznak, amelyeket a volfrám-karbid szemcséinek a fémkobalt kötőanyagmátrixában „cementálnak” a folyadékfázisú szinterezésnek nevezett eljárással.
Manapság a volfrám-karbid szemcsék mérete 0,5 mikrontól több mint 5 mikronig terjed, a kobalttartalom pedig akár 30 tömeg%-ot is elérhet.Ezenkívül más karbidok hozzáadása is megváltoztathatja a végső tulajdonságokat.
Az eredmény egy olyan anyagosztály, amelyre jellemző
Nagy szilárdságú
Szívósság
Magas keménység
A volfrám-karbid szemcseméretének és a mátrix kobalttartalmának változtatásával, valamint egyéb anyagok hozzáadásával a mérnökök olyan anyagok osztályához férhetnek hozzá, amelyek tulajdonságai a legkülönfélébb mérnöki alkalmazásokhoz szabhatók.Ez magában foglalja a csúcstechnológiás eszközöket, kopó alkatrészeket és az építőipari bányászat, valamint az olaj- és gázszektor szerszámait.
A volfrámkarbid termékek egy porkohászati eljárás eredményeként jönnek létre, amely elsősorban volfrámkarbidot és kobalt fémport használ.A keverékek összetétele jellemzően 4% kobalttól 30% kobaltig terjed.
A volfrám-karbid használatának fő oka az, hogy kihasználják az anyagok nagy keménységét, így lassítják az egyes alkatrészek kopási sebességét.Sajnos a nagy keménység büntetés a szívósság vagy szilárdság hiánya.Szerencsére nagyobb kobalttartalmú kompozíciók választásával a keménység mellett szilárdság is elérhető.
Válasszon alacsony kobalttartalmat olyan alkalmazásokhoz, ahol az alkatrész várhatóan nem ér ütést, nagy keménységet és magas kopásállóságot ér el.
Válasszon magas kobalttartalmat, ha az alkalmazás ütésekkel vagy ütésekkel jár, és érjen el nagyobb kopásállóságot, mint a legtöbb más anyag, amelyet a sérülések ellenálló képességével kombinálva érhet el.
Feladás időpontja: 2022. július 29